A Bodywayről

A Bodyway röviden egy csoportos, táncterápiás alapokra épülő non-verbális önismereti módszer, amit Magyarországon egy magyar pszichológusnő, Pecsenka Nóra alakított ki és véglegesített a jelenleg működő formájában. Saját élmény és gyakorlati tapasztalat nélkül nehéz pontosan leírni, illetve nehéz kizárólag elméleti szinten, csak szavak segítségével kifejteni a módszer lényegét, azonban az első mondat elemeit kibontva ezt röviden itt megpróbálom szemléltetni.

A módszer csoportos, hiszen bár ma már aktívan használják, akár páros vagy akár egyéni úton is, a Bodyway elsődlegesen egy csoportban alkalmazott módszertan, ahol az egyik legfontosabb elem a csoport és a csoportdinamika hatása, azaz a különböző tapasztalások egy adott csoportban való megélése. Egyénként bármi, ami éppen benned zajlik, amit átélsz, amit kimutatsz vagy akár csak, amit gondolsz, az megjelenik a térben, megjelenik a csoportban, hatsz a csoport tagjaira és egyúttal a csoport tagjai vagy éppen a csoport egésze, mint csoportlény hat rád. A csoport tagjaként így a csoport alkalmai és egyúttal az egész csoport folyamán figyelve ezeket a hatásokat és tapasztalatokat fejezheted ki magad, figyelheted meg a hatásokat, kísérletezhetsz, próbálkozhatsz, újraélhetsz, alakíthatsz és formálhatsz élményeket. Nagyon fontos pontja ez a módszertannak, hiszen a mainstream pszichológiában is egy fontos és elfogadott elméleti tétel, hogy az emberi kapcsolatokban kialakult megélések, élmények és tapasztalatok – melyek sok esetben nehezek vagy akár traumatikusak – szintén elsődlegesen emberi kapcsolatokban és kapcsolódásokban történhetnek meg újra, azok feloldásának, átdolgozásának, megfelelődésének lehetőségével.

A táncterápiás alapok jelentik bizonyos értelemben a módszertan gerincét, hiszen technikailag ez azt jelenti, hogy a csoport során a testünket, a mozdulatokat és ennélfogva a testi kifejezést használjuk. Ugyanakkor a táncterápia szó itt nem jelent kötött mozdulatokat vagy begyakorolt minták és formák bemutatását, mint inkább pusztán annak a tényét, hogy az adott csoportalkalmon használjuk a testünket arra, hogy kifejezzük, mi is zajlik éppen bennünk. Kapcsolódva valamelyest az előző ponthoz, a mozgás során ez megjelenhet teljesen egyéni mozdulatokban és kifejezésben, de megjelenhet egyúttal páros vagy éppen hármas, négyes stb. folyamatokban is, sőt adott esetben az egész csoport, mint egy nagy folyamatot képviselve, akár együtt mozdul a térben, közösen megélve az adott pillanatot és ami éppen történik. A folyamatok során zenei kíséret is adott, ami pluszban segíti, segítheti az adott folyamatot és a mozdulatokat, valamint egyáltalán nem utolsó sorban a vezetők különféle instrukciókkal, meghívásokkal, megajánlásokkal és olykor konkrét utasításokkal vezetik, facilitálják, de leginkább kísérik a csoportot és a csoport folyamatát, beleértve a tagok egyéni folyamatait is.

Az előző ponthoz szorosan kapcsolódó, de önmagában fontos paraméter még a non-verbális minőség, azaz, hogy a módszertant képviselő csoportok és a folyamatok során visszavonjuk a szavakat és csak a testünkkel, a mozdulatainkkal, a szavak nélküli testi önkifejezéssel mutatjuk meg azt, hogy éppen miben vagyunk, mi történik bennünk, mit tapasztalunk, mik az érzéseink, megéléseink. (A csoportok az esetek legnagyobb többségében nyitókörrel indulnak és zárókörrel zárulnak, ahol van beszéd és van szavak szintjén kifejezés, de maguk a csoportfolyamatok szavak nélkül zajlanak.) Ennek legfontosabb célja, hogy lehetőség szerint a legnagyobb mértékben visszavonjuk a direkt kognitív működést, egyszerűen fogalmazva a „fejben levést”, az elmélkedést és gondolkodást arról, hogy mi történik éppen, akár egyénként önmagamban vagy akár a csoportban, mintsem, hogy valóban a legmélyebben befelé figyelve, a testre figyelve és abból mozdulva éljük át a tapasztalatot, majd fejezzük ki, ami épp bennünk zajlik.

Végül pedig az előzőekhez szintén szorosan kapcsolódva a módszer elsősorban önismereti céllal született, azaz egyértelmű célja a tagok számára lehetőséget biztosítani, a csoport keretei mentén, a saját önismereti út továbbvitelére, az egyéni belső önismereti fejlődésre, valamint az ismert vagy éppen kevésbé ismert minták, kapcsolódási működés és dinamikák felismerésére, s az azokkal való önismereti munka lehetőségére.

Zárásként fontosnak tartom kiemelni, hivatkozva az Egyesület teljes nevére, hogy bár önismereti módszerként a Bodyway fontos célja és alapja az önismereti munka támogatása, a személyiség- és karakterfejlesztés, illetve az ezen az úton való támogatás, mindemellett nagyon fontos a nonduális szemlélet képviselete is. A nonduális szemlélet leírása általánosan is nehéz, ha csak nem szinte lehetetlen, és ennek a dolgozatnak semmiképpen sem célja, így ehelyett röviden álljon itt a módszertan és a teljes szemlélet megalkotójának, Pecsenka Nórának gondolata, ami valamelyest mégis megpróbálja a Bodyway nonduális szemléletét és filozófiáját is bemutatni a módszertani paraméterek mellett.

„Először rájössz, hogy nem csak a tested vagy – lehet, hogy még lázadsz is ellene, hogy csak lehúz és hátráltat. Majd rájössz, hogy kincsed és eszközöd utadon, amely lehetővé teszi a tapasztalást. Majd egyszer csak megviláglik, hogy a személyiséged sem te vagy, de nem is eldobandó ego, hanem funkciók összessége, ami téged szolgál. Annál jobban szolgál, minél kevesebb automatizmus vetül belőle a mostra.

Aztán van egy szakasz, amikor mindenen túl keresed az igazat, amikor úgy tűnik, semmiben nem találod itt, ami forma, mert itt minden átmenetinek bizonyul, és illúziónak tűnik. Elvágyódsz. Ekkor abban kísérünk, hogy tovább lépj az élet felé, ide, a mostba, ahol már nincs elvágyódás, mert otthon vagy. Te, aki a testre és a személyiségre, a forma világára is rálátsz, továbbra is ugyanúgy testben mozdulsz és ezután is a személyiség színeit viseled, de már átsugárzol rajtuk – a fókusz már ezeken túl van.” (Pecsenka Nóra)

Mitli Attila