Az elmúlt évtizedben szakmai munkám alapjait az Integrál Akadémia tanulmányai, valamint a Bodyway Egyesület csoportvezetői képzése mellett számos más önismereti módszertan megismerése, valamint a különböző tanítók (Gánti Bence, Kovács-Napier Rózsa, Pecsenka Nóra, Schweder József) szemlélete, világlátása, kísérői- és vezetői minősége jelentette.

Az integrál pszichológia, a szomatikus, testtudatosságra, testérzetekre és érzésekre épülő figyelem és a non-duális filozófia végül a rogersi humanisztikus és személyközpontú szemlélettel vált teljessé bennem, s egyúttal a segítői hivatásban, amit képviselni igyekszem.

Carl Rogers gondolataiból szemezve: “…az empatikus létezési mód nem csupán egy technika, hanem egy mély, ítélkezésmentes kapcsolódási mód. Nem csupán kognitív folyamat, hanem egy attitűd, egy igaz jelenlét, amely biztonságos környezetet teremt arra, hogy a kliens mélyebben ismerje meg az érzéseit, lásson rá működésére és az önelfogadás megélésén át fejlődjön, növekedjen.”

Akár gyakorló segítőként, kezdőként, újrakezdőként vagy tapasztaltabb kísérőként dolgozol a hivatásodban, a fix keretek mentén megtartott csoportos szupervíziós alkalmakon egy szakmai műhely résztvevőjeként dolgozunk együtt a segítői minőségedben felmerülő témákon, kérdéseken, nehézségeken.

A teljesség igénye nélkül, az érintett témák a következők lehetnek:

• Egyéni- és csoportos keretek, szabályok
• Rogersi szemlélet, non-direktív működési mód
• Személyiségrészek, karakterek és működési módok
• Testtudatosság, testérzetek és érzések
• Verbális kimondások és non-verbális jelek tudatosítása
• Segítői minőség, szerep és a segítői “nem-lét” a kapcsolatban
• Tág és szűk tudatállapotok a kliensben, a segítőben és a térben
• Rapport, biztonság, belsővé váló erőforrás és konfrontáció  
• Tudatosítás, elme szintű megértés, test szintű megérzés
• A “látó”, a “bölcs én” internalizálása